Az idei időjárás kedvezett a gyümölcstermésnek, édesanyám udvarában bőven termett szőlőfürt a lugason. A Bóbita csoportos gyermekekkel elhatároztuk, hogy segítünk leszedni a szőlőt. Szeptember végén kis vödrökkel indultunk el szüretelni. Mikor megérkeztünk, keresték, hogy hol a szőlő és csodálkozva fedezték fel a levelek között megbújó fürtöket. A kicsik a szőlőszemeket kezdték csipegetni, a nagyobbak próbálták kézzel letépni, de amikor kicsordult a szőlő leve, ijedten elengedték a fürtöt. Megmutattuk, hogy hogyan kell olló és kés segítségével levágni a venyigéről a szőlőfürtöt, ezután már ügyesen folytatódott a szüret. Mikor megteltek a vödrök, édesanyám frissen pattogtatott kukoricával kedveskedett a gyerekeknek. Mi pedig szőlőről tanult dalokat énekelve, mondókázva indultunk vissza az óvodába. Másnap az összegyűjtött szőlőt közösen megmostuk, Bea óvó néni és Éva néni segítségével a bogyókat a fürtről egy nagy tálba szemeztük. Ízlelgettük, melyik az édesebb a fehér, a piros vagy a fekete? Válogattunk a hosszabb, rövidebb fürtök között. Kiválasztottuk a legnagyobb és a legkisebb fürtöt. Rácsodálkoztunk egy tömör- és egy ritka fürtre is. A gömbölyű bogyók egyre szaporodva gurultak a tálba. Krumlinyomó és gyümölcs centrifuga segítségével préseltünk levet a szőlőből, megtapasztalva a könnyű és nehéz munkát is. A kisebbek bátortalanul kóstolgatták a szőlő levét, később egyre több fogyott a friss, édes mustból. Azután elénekeltük a szőlővel, szürettel kapcsolatos dalokat, majd az Alma együttes dalaira közösen táncoltunk.
Miért volt eredményes ez a projekt? Mert
- felfedezhették és megtapasztalhatták a környezetünket alkotó természetet
- szüret és mustkészítés közben megismerkedhettek a szőlő tulajdonságaival
- bővült a szókincsük
- gyarapodtak ismereteik, matematikai tapasztalataik
- fejlődött tapintásuk, ízlelésük, észlelésük… és még folytathatnám
„Ő azt hiszi: csak játszik. De mi már tudjuk, mire megy ki a játék. Arra, hogy e világban otthonosan mozgó, eleven eszű és tevékeny ember váljék belőle.”
Varga Domokos
